Sosem voltam oda a divatos dolgokért. Szakállam sem azért van, mert divatba jött, hanem azért, mert nem szeretek a borotválkozással tökölni. Úgyhogy hiába lett az utóbbi években ultra hipszter menőség a café racer stílus, engem ez a divathullám sem érintett meg. Egészen addig, amíg ki nem próbáltam a Speed Twint…
Rögtön egy helyreigazítással kell kezdenem, ugyanis a Speed Twin a kategóriát tekintve nem is café racer, hanem „klasszikus”, ha egészen pontos akarok lenni. De nekem egykutya, annyi a lényeg, hogy nagyapáink motorjának néz ki, csak éppen a mai modern és megbízható technikai alapokra építkezik. És mennyire jók ezek az alapok, te jó ég!
Oké, hogy megmaradt az acél bölcsőváz és a hagyományos kétoldali hátsó rugóstagok, de minden klasszikus elem a mai kor technikai színvonalán teljesít. A léghűtésesnek kinéző sorkettest már folyadék hűti, ráadásul kellemesen erős is (97 lóerő, 112 Nm), az öntött felniken pedig tapadós sportgumik feszülnek, amikkel rendesen lehet motorozni, nem csak óvatosan pilinckázni, mint anno a régi vágású bakelitkarikákon. A műszerfal modern és hasznos funkciókat is tud, mint például a váltófokozat-kijelző, és természetesen az elektronikai csomag sem maradhatott ki, így ABS és kipörgésgátló is segíti a vészhelyzetek kezelését.
De az oldszkúl, klasszikus életérzést egyáltalán nem nyírják ki a modern elemek, mert a Triumph mérnökei zseniális megoldásokkal csepegtetik a 60-as évek feelingjét a Speed Twin minden porcikájából. És itt most nem a külsőre gondolok elsősorban, hiszen az önmagáért beszél. Hanem ott vannak például a Brembo fékek, amik fognak rendesen, de mégis olyan fás érzést nyújtanak, mintha dobfék lenne a motoron. Csak közben mégis van fékhatás! Vagy a klasszikus kerek mutatók, amik ha egygázon mész, úgy remegnek finoman jobbra-balra néhány millimétert, mintha tényleg a 60-as évek spirálos meghajtású, kissé elnagyoltan működő műszerei lennének. Ezt mégis hogyan oldották meg?!? Eszméletlen.
És ott van az egész korszak lelke, a sorkettes blokk, ami ezen a gépen már hatalmas, 1200 köbcentis, és valami olyan természetfeletti, mélyről jövő basszussal ropog és dübörög, mintha a hanghatás egyenesen a Mariana-árokból érkezne. Az alapjárat sem egyenletes, és az ezerkettes minden alkalommal, amikor zárt gáznál motorféken gurulsz, köhög, prüszköl és durrog. De ez csak a színjáték része, igazából teljesen kulturáltan működik, sosem kell gépészkedni rajta, vagy küzdeni vele. Ráadásul még kényelmes is, és bár a hanghatásokból arra következtethetnél, hogy biztosan kirázza a tömést a fogaidból, de épp ellenkezőleg: a kellemesen párnázott nyeregben csak a blokk brutális nyomatékát érzed gyorsulás közben, rezgést vagy remegést egyáltalán nem.
„az oldszkúl, klasszikus életérzést egyáltalán nem nyírják ki a modern elemek”
Már 7000-nél kezdődik a piros tartomány a fordulatszámmerőn, de ezt a motort nem is akarod pörgetni, ezzel úgyis nyomatékból krúzolsz. Ha mégis rátekernél a gázra, a fordulatszámmérő mutatója olyan gyorsan pörög fel, hogy nem bírod követni, és persze 200-at bármikor lazán megy a Speed Twin. De ez a sebesség egyáltalán nem esik jól rajta, és autópálya-tempó felett kicsit kóvályogni is hajlamos. Ellenben a laza pötyögés A-ból B-be igazi motoros élménnyé válik, anélkül, hogy száguldoznod kéne. Ezen a motoron fenomenálisan jó érzés egyszerűen csak motorozni!
A futómű természetesen elég puha, hintázós, vagyis ahhoz hangolták, amire ez a motor való, a ránézésre leginkább kispadnak tűnő nyereg pedig hihetetlenül komfortos. Végre teljes kényelemben mentem végig a Váci úton az Elmű előtti bukkanókon (bár azokat nevezzük inkább ugratóknak). Ahhoz képest, hogy szárazon majdnem 200 kiló, szinte triálmotorosan könnyű vele lépésben araszolni, vagy akár utassal a hátad mögött simán egy helyben megfordulni, mert a súlypontja annyira elképzelhetetlenül alacsonyan van. Ez a városban óriási előny, viszont ide nem ártana hozzá egy azbeszt alsógatya, mert annyira fűt a hatalmas 1200-es blokk, hogy egy forró nyári napon leolvadnak az ember golyói. Hmm… kedves Triumph, íme, egy piaci rés. Ha már úgyis olyan sokan asszociálnak a fehérnemű márkanevére…
Szóval mindent egybevetve a Speed Twin úgy hozza a nyers, férfias érzést, hogy közben mégis egy élhető, modern motor, ami pillekönnyen kezelhető, sportosan erős, és egész gyorsan fordul. Egy minden részletében gyönyörűen kidolgozott és átgondolt klasszikus, csöpögő benzin nélkül, meglepetés-olajtócsák nélkül, elszakadó bovdenek nélkül, idegesítő rezgések nélkül, épp annyi digitális cuccal, amennyi a mára jelentősen felgyorsult és besűrűsödött forgalomban szükséges.
Szöveg: Lövey Ádám
Fotó: Jakucs Bálint
